Leértünk, azaz felértünk Idaho államba is. Itt amit érdemes megnézni, az a C.O.M. park. Semmi köze a holdhoz, nem is meteorit becsapódás, ez egyszerűen a föld alatt meglapuló vulkán lánc alkotása. Az itt kitörő vulkán kihűlt lávája az ami különlegessé teszi ezt a parkot, és tényleg, mintha nem is a Földön járnánk.
Persze itt sem volt felhőtlen az idő, a elviselhetetlen hőség után orkán erejű szélben sétafikáltunk a parkban. Élveztem..tényleg!
Amikor az első pár órát autóztuk a nevadai sivatagban, még élveztem...de mikor másfél napon keresztül nem látsz mást csak a nagy pusztaságot, akármerre nézel, na az már több, mint egyhangú. Ráadásul hőség van, semmi szellő. Másfél nap kellett, míg átutaztunk Nevada államon. Addig pedig sivár pusztaság vagy kis gyér növényes pusztaság. A képeken láthatjátok is milyen izgalmas. Nevada és California határában fekszik Death Valley (Halál völgy), reménykeltő neve van, szóval elmentünk megnézni. Hát a sivárság helyett, sós sivárságot láttunk, ráadásul 47fokkal. Szintén egy árva szellő sem volt. Anyámék azért futottak itt egy kört, jó volt nézni a hűs kocsiból :).
Ennek a pusztaságnak igazán remek látványosságai voltak. Ilyen mondjuk a Nevadai börtön (az utolsó előtti képen látható), ahol O.J.Simpson is csücsül, vagy a híres 51-es körzet, vagy 52, ki hogy ismeri (utolsó kép). Természetesen nagyon bent volt, és csak apró épületeket lehetett látni, de a közelében lévő benzinkút tele volt UFO bábukkal.
Persze elmentünk azon terület mellett, ahol az amerikaiak atombomba kísérleteket hajtottak végre a második világháborúban. Na itt aztán tényleg nem láttunk semmit, csak hatalmas elkerített területet.
Azért túléltük ezt is :)
Sőt, láttunk forgószelet is, de csak kicsit, és végre valahára néhány musztáng lovat is.
Las Vegas fontossági sorrendje: 1. Pénz
2. Pénz
3. Pénz
4. Prostitúció
5. Szórakozás
Ami máshol tiltott, az itt mind megengedett. Ha van pénzed itt mindent megkaphatsz.
Nappal az utcán 40fok van, mégis nyüzsögnek az emberek. Az utcák szélén sorban állnak a kurvák képeit osztogatók, esetleg néhány pillangó is próbálkozik, nem számít, hogy esteleg a párod is ott van. Amúgy itt az amerikai nőkből két fajta van, a nagyon kövér, vagy a plasztik barbi. Mindkettő sokkoló, ennyi műmellet még életemben nem láttam.
A kaszinók nem győzik kínálni magukat és rendezvényiket. Ha nem a kerítők tolnak a markodba pár papírost, akkor a kaszinók emberei. Itt lép fel Cher, Celine Dion, Nickelback, Santana, David Copperfield, Criss Angel, Lady Gaga, amerikai stand up-osok (köztük a leghíresebb talán Jeff Dunham) és mág a világ minden tájáról jönnek artisták, és más művészek.
Ahogy besötétedik az idő elviselhetőbb lesz, és még többen lesznek az utcákon. Mindenhol zene szól, abszolút megszokott, hogy az emberek az utcán táncolnak, mindenki mosolyog. Az sem meglepő, ha épp veled szembe sétál Michael Jakson, Freddy Kruger, esetleg az avataros Navik kergetőznek a tömegben.
Szóval egyszerre mesevilág és bűnös város. Itt minden a pénzről szól, ha nincs mit felmutatnod, nem tudsz érvényesülni.
Kivételesen sok képet raktam fel, hogy betekintést adjak a híresebb Kaszinókról. Külső-belső illetve nappali éjszakai képeket is készítettem, ezekből válogattam.
Sorrendben: 1. Excalibur
2. Paris
3. Belaggio
4. Ceasers palace
5. Mirage
6. Treasure island
7. Velezia
8. Sahara és a Stratosfera
9. Imperial Palace
Ellátogattunk a Utah-Nevada határában meghúzódó aprócska sivatagi parkba. A füves pusztaság közepén van egy rózsaszínes, selymes homokú sivatag. Nagyon sok homokfutó száguldozik itt, de vannak elzárt területei is, ahol mezítláb lehet a homokban gázolni.
A kis park mellett pedig egy régi indián rezervátumot alakítottak ki. Indián persze sehol, ők már rég elköltöztek az ilyen helyekről, és lakókocsikban élnek a pusztákban. Nem szép látvány, és nagyon lehangoló, hogy az ősi amerikaiak ennyire nem ápolják régi hagyományaikat, életüket.
Visszatérve a rezervátumra. Olyan mint egy skanzen. Van indián vacok, ahol anno éltek, az általuk régen tartott állatok (köztük az általam imádott ló is), vándor kocsi, és hát egy kakukktojás, egy vadnyugati kocsma :D
Bocsánat mindenkitől, amiért ennyit kellett várni az új bejegyzésekre. Las Vegas a bűnös, nem volt net, azaz volt, csak drágán. Most viszont pótolok!
A Brise park posztjába ígéretemhez híven töltöttem még képeket.
Az utolsó nemzeti park Utah-ban. Kicsi, de szép. Kicsit hasonlít a Grand Canyon-hoz, bár azt még nem láttam.
Nagy sziklákat másztunk, meredek falakon ereszkedtünk le, mindezt ebben a furcsa kőoszlop rengetegben.
Amint jobb lesz a net (mert most szörnyű), töltök még ide képeket.
Elmentünk egy olyan helyre, amely tényleg nagyon szép látvány, de sajnos számomra elég szomorú múlttal bír. A hely neve is utal rá (Halott ló park), régen az itteni cowboyok, egy embertelen mészárlást űztek az itt élő vad musztáng lovakkal. A fennsíkról a lovakat elkezdték a kanyon felé terelni, és végül addig-addig űzték őket, míg szerencsétlen lovaknak nem volt más lehetőségük, mint leugrani a szakadékba. A kanyonban a colorado folyó kanyarog, a leírás szerint ez a lovak temetője.
Nem szép történet, és sajnálom is, hogy ilyen hely is létezik. Persze máig vannak itt musztángok, és mára kiemelten védettek, de az út során egyet se láttam.
Persze délután elmentünk egy olyan helyre, ahol élő lovak, vígan legelésztek. Sőt, a legnagyobb örömömre lóhátra szálltunk, és 3 órát baktattunk e meseszép tájon, természetesen napnyugtában :)
Na ezt imádtam!
Elérkeztünk az igazi nyugati vidékhez. Mit mondjak, a képek magukért beszélnek. Csodálatos kőkolosszusok mindenütt. Meleg az van, meg sivatag is, de észre se venni ettől a szép tájtól.
Nagyon jó idő van, bár a mai nap sokszor jöttek zivatarok. Olyan furcsa, hogy látni ahogy jön az a hatalmas felhő tömeg a síkság felé, elér, aztán tovább áll. Ijesztő, de látványos.
Aztán az éjszakát is megtapasztaltam itt. Sehol semmi világítás, csak a csillagok, és a sok tücsök zenéje...maga a nyugalom.
Útban az indián föld felé, elmentünk a Salt Lake (Sós-tó) mellet. Ennek a tónak van egy kiszáradt része, ahol csak só van, amerre a szem ellát. Ezért hívják sósivatagnak.
A teljesen egyenletes vidéken rendezik a guinnes rekordokat döntögető gyorsulási versenyeket. A legutóbbi gyorsasági világrekordot is itt állították föl.
Sajnos rendezvény volt bent, így csak magas belépési díj megfizetésével mehettünk volna be. Ezt kihagytuk. :)
Utah államban, a legtöbb kisváros, megőrzi a régi vadnyugati stílust. Tényleg nagyon hangulatos egy ilyen városban mászkálni. A kis város Jackson volt.
A nagyvárosok pedig olyanok, mint mindenhol máshol. A képek Salt Lake City-ben készültek.
Nekem sokkal jobban tetszenek a kis városok. Békésebb, szebb, jobb...
Elérkeztünk ez egyik legjobban várt helyre, a Yellow Stone Nemzeti Parkba.
Egyszerűen csodálatos, és változatos területeket jártunk be, és ami szokatlan volt, az a vadak közelsége. A legtöbb kép ami állatokról készült, azt 1-1,5 méter közelségből csináltam, kivétel a harmadik kép, azon egy maci látható, vajon ki találja meg a képen? :D
Azért kicsit ijesztő, hogy egy közel tonnás állat ott sétál, minden félelem nélkül melletted.
Persze láttam még, coyote-ot, mókusokat minden mennyiségben, meg jávorszarvast is, de ezeket nem tudtam lefényképezni. Mókusokat igen...de arra ki kíváncsi?!
Egy szó, mint száz, felejthetetlen élmény volt a világ bombáján sétálgatni. Aki nem tudta volna, a nemzeti park alatt, egy óriási élő vulkán morajlik, ami bármikor kitörhet, és megváltoztathatja az egész világot. Ezért van annyi fortyogó tó, gejzír a parkban.
Egy rövid tájékoztatás az itteni élelmiszer világból.
Azt eddig is tudtuk, hogy az amerikaiak a hamburgert és a pizzát tekintik nemzeti ételüknek.
Tény mindenhol találni ilyen kajáldákat. De most vált számomra világossá, hogy az itteniek a főzés-sütés fogalmát nagyon nem ismerik.
Mindent megvesznek készen, és otthon elfogyasztja a család. Sok gyors kaja, vagy a boltban kapható félkész, mikrós, vagy konzerv ételek a kedvencek.
Ezekből viszont hatalmas mennyiségben vásárolnak, és hát mit ne mondjak, a chipsek, a levesek és minden más XXL méretben vannak itt.
Chipsnél ami nálunk a normál méret(70g), az náluk az expressz size. A normál méretű chips náluk 270g-mal kezdődik.
Persze édességek hada, szintén nem kis méretekben....így már nem csodálkozom, hogy ennyire elhízottak az amerikaiak.
Minden fennakadás nélkül átléptünk az Amerikai Egyesült Államok határán. Az utunk egyenesen Montana állam Nagy Gleccser Nemzeti Parkjába vitt.
Nyár lévén gleccserek nem voltak, ellenben, ismét gyönyörű tájak, hegyek, völgyek, folyók, tavak...
Itt azért már jó idő volt, 20-25fok, bár 30foknak érződött.
Az utolsó napunk Kanadában. Miki kitalálta nézzünk szét gyalog a környéken. Mit ne mondjak, a látvány csodás volt, de a lábam rendesen elkopott.
Szintén Banff környékén kirándultunk, és az erdő közepén találtunk egy tavat :) A tó neve Morine Lake.
Sokaknak ismerősek lehetnek a képek, hiszen ez a táj elég sok embernek a háttérképe a számítógépen.
Az első képen pedig egy tipikus amerikai reggeli látható. Ez a jobbik, a másik fajta a csupa édes kalóriabomba választék (fánk, muffin, édes pirítós, goffri).
Az első képen a kocsink látható.
A többi kép pedig a környékről készült.
Jelenleg Banff-ban vagyunk, ami Kanada sok nemzeti parkjanak az egyike. 4-6000m/es hegzek kozott elunk most. Egyszeruen csodalatos. Bar nyar van, megis az atlag homerseklet 15-16fok. Sajnos a hotelben nincs wifi, csak ilyen penzes net, igy csak par nap mulva jelentkezem kepes beszamoloval. Napi 150 kepet keszitek, ugyhogy boven tudok valogatni :)
Meg holnap itt leszunk, aztan irany USA. Legkozelebb onnan jelentkezem.
Végre megérkeztünk Kanadába. Itt jelenleg reggel 7 óra van. Sok mindent még nem láttam, fotózni se fotóztam, de amint kialszom magam pótolom.
Az út nagyon hosszú volt, ráadásul minden ellenőrzési ponton kiszúrtak, kivettek a sorból, kirámoltatták a cuccaimat, szeparáltan leellenőríztek stb. Imádtam.
Sajnálom, hogy a repülő út folyamán nem tudtam fotózni. Nagyon szép volt Grönland, a sok hatalmas gleccserével és a hegyláncaival. Most már elmondhatom, hogy láttam Grönlandot, sőt a levegőjét is beszívhattam. Olyannyira sikerült, hogy most kb. a 100. zsebkendőmet fogyasztom. A repülőn a kinti levegőt keringették bent. Kellemes 10fok volt, két takaróval is fáztam, aztán ügyesen megfáztam.
Most kúrálás folyik.
Amúgy Kanadában az első élőlény akivel találkoztam, az Peti pocok volt. Nem is egy, hanem rengeteg Peti pocok jött köszönteni, tényleg már csak egy cigi kellett volna a kezükbe annyira ostobán néztek. Aki esetleg nem tudja miről is van szó, annak figyelmébe ajánlom a youtube-on Mogács Dániel 2/4-es stand up műsorát. ;)
Üdv Mindenki!
Nemsokára éjfél, Andris kollégának köszönhetően pörgök az energia italtól. Bepakolás megtörtént. Most a kipakoláson kellene agyalnom, mert jócskán túlléptem a megengedett súly határt.
Hajnalban indulok, és a következő bejegyzést már remélhetőleg a világ másik oldaláról fogom írni.
Puszi